Márciusi hó

2019.06.22.

Pápay Eszter

Író, művészetterapeuta

Valószínűleg nem emlékeznék rá, milyen volt az égbolt vagy az utca 2013 márciusának idusán, ha akkor nem jegyeztem volna le ezt a három szösszenetet. Verset írni azért is jó, mert olyan, mintha az ember duplán márthatná bele a lábát a létezésbe. Amikor átél és megír valamit, aztán mindannyiszor, amikor újraolvassa, akár évekkel, évtizedekkel később. Idővel – főképp ha dátummal ellátott versekről van szó – valóságos életnapló válik a rögzített pillanatokból, amely olykor nem csak érzéseket, hangulatokat, helyzeteket, de még a természet történéseit is dokumentálja. Négy esztendővel ezelőtt például naponként rögzítve követtem végig a megkésett hó “kálváriáját”, március 15 -től 17-ig.

 

 

Márciusi hó I.

Maga sem érti, 
mi dolga itt.
Kering tétován 
és olvad. 
„Már itt sem vagyok!” – 
szabadkozik.

Elnézést kér 
a zsenge primuláktól,
s elnyom a szívében
néhány bánat-tüskét:
Mért lesz unt nyűg,
ami egykor fényes ünnep?
Mért küldték őt, 
ha rá itt nincs már szükség?

(2013. március 15.)

Márciusi hó II.

Karmokat növesztett
az éjjel. 
Szívósan kapaszkodik.
Dacol. Nem ereszt.

Kínok közt foszladozik
széjjel. 
S a szárnyasnép ünnepli
a csorduló ereszt.

(2013. március 16.)

Márciusi hó III.

Nincs már benne élet. 
A töppedt szürke kupac:
csak a teste. 
A lázadó lélek elillant. 
Fátyolos fényt
hoz az este.

(2013. március 17.)

Korábbi bejegyzések

Veled jó

Veled jó

Tényleg sok minden átértékelődik... és egyben meg is erősödik. Azt hallottam valakitől, hogy idén már a tavasznak se fogunk tudni örülni. Én viszont úgy gondolom, hogy az egyszerű "csodák" csak még értékesebbek ( vagy újra értékesek ) lesznek. A tavaszi napsütés, meg...

Hajnali dal

Hajnali dal

Hajnali dal Most a végtelen égen tűnt álmokat visz a szélmég látszik a fényben, hogy egy felleget utolérrebben a szív meg a szederága Hajnal terítgeti le ma rádszép új ruhád Még hallgat az elme, a rózsaszín buborék:még vár, csak egy percet, mire pattan szanaszét hűvös...