Versek

Pápay Eszter – Elmondom most

Pápay Eszter – Szabó Lőrinc: Őszi fák

Játékidő

 

Most azt játszom, ketrecbe zárva élek.
Most azt játszom, tényleg rab vagyok.
Lábujjhegyen sunnyog, arctalan a foglár.
Lapra szerelt bánat, olcsó kín-padok.

Most azt játszom, virágba borultam.
Most azt játszom, szerelmes vagyok.
Szívemből szélbe szórt hajnalok ragyognak;
holt húsként bomolnak bölcs mondatok.

Botlásaim felett vállat von az idő.
Most azt játszom, épp ember vagyok.
Most azt játszom, értelmes az élet.
Vibrálnak köröttem vélt holnapok.

Hatásszünet

 

Ülj mellém pár percre.

Hallgass velem.

Ne íródjon most a sors.

Se  vers, se történelem.

Ácsol még az idő

harsány színpadot.

Lélegezz belőlem

színt meg illatot.

Melengesd szívemen

átok-ízű  bögréd;

s csönded, még mielőtt

vadak elé löknéd.

Harmadnap van

 

Nem tudom, miféle bűnt törlesztettem veled.

Talán nem szerettem valakit eléggé, aki szeretett

vagy ami még rosszabb

fárasztott a szerencsétlen piszkosul

de ki tudja már melyik életemben történt

és miféle rideg kórság fagyasztotta a szívem

férfi  voltam, nő vagy  tudatlanságától gőgös gyerek –

végül is persze mindegy, így is okulok nyilván

a kiszabott penitencia  maradéktalan letöltése

után spontán megváltódom

nagyjából harmadnapra

és átölel a Fény, ami nem kutatja

hogy a végtelen űrből melyik csillagról szalajtották

és van-e még karmikus vaj a fülem mögött

csak átölel.

Van élet

 

Van élet még a vég előtt.

Jártam ott egyszer egy délelőtt.

Keskeny az ösvény, jó gyomos.

Nem döcög arra villamos.

Nincsenek sorszámok, trón alatt –

Isten a sörpultnál fogad.

Bankbetét helyett: hangszerek.

Kávéznak kócos genderek.

Válladhoz szárnyak tapadnak.

Dublőre lehetsz magadnak.

Emléket gyűjthetsz, rang helyett.

Hallgatott róla a tanmenet.

Jobbról is, balról is szakadék.

Van rá pár éved. A maradék.

Augusztusi roráté

 

Együtt ébredtünk.

Még nyirkos volt a reggel

s egy álomból kifoszlott

kócos gondolat

ténfergett fölöttünk

kábultan, mint porszem.

A hídon túl elrohant

a fél hatos vonat.

 

Nem szólt.

Nem kérdezett semmit.

Nem kántált fülembe

holmi szent igét.

Nem is lélegeztünk.

(Elvégre transzcendens)

Bár homlokomra lehelt

egy kósza  tollpihét.

 

Omló párlatokban

levitált az idő.

A függönyön két fénycsík

párban üdvözült.

Ölében nyugodva

én, az ember-gyermek;

a tisztának tervezett,

a sárban földre szült.

 

Helyette mozdultam.

Azt hiszem, mosolygott.

A kávét ma sem várta meg.

 

Barbár dal a nappal:

a csend húsába hatol,

mint  enyhült  sebbe mártott

ólmos dárdahegy.

Az “a Hetedik”  irodalmi folyóirat oldalán megjelenő verseimet ide kattintva olvashatod el.

 

Írj Nekem!

Adatkezelés

7 + 8 =

Tel.: +36 30 789 3467

(Kattints a telefonszámra és már beszélhetünk is!)

E-mail: esther.wals@gmail.com

Tel.: +36 30 789 3467

E-mail: esther.wals@gmail.com